Vissza

SIMONOVITS ANDRÁS: Rugalmas öregkori nyugdíjszabály optimális tervezésse két típus esetén

Ez a dolgozat a rugalmas öregkori nyugdíjszabály tervezésének legegyszerűbb esetét mérlegeli, amikor a népesség két típusból áll: a (várhatóan) rövidebb és hosszabb életű típusból. öt eredményt fogalmazunk meg: 1. A hagyományosan semleges szabály esetén a kormányzat mindenkinek olyan életjáradékot fizet, amely az életpálya befizetések és hátralévő élettartam hányadosa: NDCszabály. Minden egyénnek magáninformációja van saját várható élettartamáról, és ennek függvényében választja meg szolgálati idejét. Mivel a várhatóan rövidebb életű egyének rövidebb ideig dolgoznak, mint a várhatóan hosszabb életűek, ezért az előbbiek ráfizetnek, az utóbbiak támogatást kapnak; és a rendszer egyenlege sem nulla, hanem negatív. 2. Az aszimmetrikus információ miatt az érdekeltségi feltételeket is figyelembe kell venni. Ha mindkét típus esetén külön költségvetési korlátot állítunk föl, akkor meghatározhatjuk a \semleges" második legjobb szabályt, amely azonban túlságosan alacsony nyugdíjat és korai nyugdíjkort ad a rövidebb életűnek. 3. Aggregált költségvetési korláttal helyettesítve a típusfüggő korlátokat, de megtartva az érdekeltségi feltételeket, a kormányzat olyan szabályt választ, amely maximalizálja a társadalmi jóléti függvényt, és újraelosztást hajt végre a rövidebb életűtől a hosszabb életű számára. 4. A semleges szabály nemcsak jóléti értelemben marad el az újraelosztótól, hanem gyakran Pareto-értelemben is.5. Kiterjesztve az elemzést eltérő munkaáldozatú egyénekre (de megkövetelve a várható élettartamok azonosságát), a semleges megoldás elfogadhatóvá válik.