Vissza

NAGY BENEDEK: A kvázi-hiperbolikus diszkontálás alkalmazása az optimális szabadalmak elméletében

Gazdaságpolitikai döntések során gyakorta szükséges azonnali költségek és hosszú időn át realizálódó hasznok, vagy azonnali hasznok és hosszabb időn át realizálódó költségek összevetése. A neoklasszikus közgazdaságtannak megvan az eszköze az e®ajta döntések kezelésére: a jelen- és jövőérték-számítás, valamint a nettó jelenérték-szabály. A kísérleti közgazdaságtan oldaláról azonban az ilyenkor alkalmazott exponenciális diszkontálást sok támadás érte. Kísérletek alapján a nagyobb pszichológiai realizmus érdekében alternatívákat javasolnak az exponenciális modellel szemben: a hiperbolikus, illetve kvázi-hiperbolikus diszkontálási modelleket. Ezek az alternatív modellek magyarázattal szolgálhatnak a fogyasztók viselkedésének időbeli inkonzisztenciájára, vagyis hogy döntésüket, értékítéletüket ceteris paribus pusztán az idő múlása miatt megváltoztatják. Jelen dolgozat célja kettős. Egyrészt cél, hogy áttekintve a különböző diszkontálási modelleket és azok összefüggéseit, rávilágítson, hogy különbözőségeik milyen eltéréseket okozhatnak még egyszeri kifizetések jelenértékének összevetésénél is, de még inkább akkor, ha ezeket az alternatív modelleket pénzáramok jelenértékének kalkulálására használjuk. A szakirodalomban eddig nem jelent meg a hiperbolikus és kvázi-hiperbolikus diszkontálási modellek ilyen használata. Másrészt a diszkontálási modellek különbözőségének relevanciáját szeretné szemléltetni a gazdaságpolitika számára. Az optimális szabadalmak elméletének segítségével kívánom megmutatni, hogy egy nem-exponenciális diszkontálási modell alkalmazásával más optimális szabadalmi idő, és ilyen módon más ajánlás adódik a gazdaságpolitika számára.

Kulcsszavak: kvázi-hiperbolikus diszkontálás, optimális szabadalmak, annuitás